Félúton elbúcsúztam Luhantól, majd hazamentem.
- Hazajöttem! - kiabáltam el magam, mikor beléptem az ajtón.
- Ok! - válaszolt bátyám. Flegma. A konyhába mentem, hogy öntsek magamnak vizet, amit azonnal meg is ittam. Felmentem a szobámba, ahol ledőltem ágyamra, s lehunytam szemeimet.
- Hol voltál? - állt meg Yongguk az ajtómban.
- Luhannál.
- Megengedtem, hogy ott aludj?
- Jaj, ugyan már! Nem vagyok már kisgyerek, hogy engedélyt kérjek ehhez - válaszoltam vissza bunkó stílusban.
- De legalább szólhattál volna, hogy elmész! Halálra aggódtam magam, a telefonodad se vetted fel, Messengeren is írtam, de semmi válasz.
- Te? Aggódtál értem? Pont te? - lepődtem meg, majd kiröhögtem.
- Igen, én, a bátyád - feldúltan intézte hozzám szavait, majd bevonult a szobájába. Csak megforgattam szemeimet, s megráztam fejemet. Később felálltam, majd kivettem egy üveg sört a hűtőmből, s átmentem hozzá. Az ágyában ült és laptopozott.
- Hé - álltam meg ajtajában. - Bocs, bratyó - dobtam oda neki a zöld üveget, amit ügyesen el is kapott. Gyilkoló tekintettel nézett rám. Tudtam jól, hogy utálja ezt a szót, hogy bratyó. Elmosolyodtam, mire ő is eleresztett egy igen apró mosolyt, miszerint nem haragszik rám.
- Gyere ide - bicentett egyet fejévél, majd az ágyához sétáltam, amire rátérdeltem. Közrefogta arcomat, majd mellkasába fúratta fejemet, majd átkarolta derekamat. Viszonoztam ölelését, s egy darabig így is maradtunk. Mikor már egy kicsit "zavart" közelsége, ezért kibújtam karjai alól, majd a szobámba ballagtam. Kihúztam egy szák cigit a dobozból, előkerestem az öngyújtómat, majd az ablakon kihajolva rágyújtottam. Hirtelen egy gombóc keletkezett torkomban, s lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, de hiába, jött utána a többi is. Szerencsére nem patakokban folytak, így némlieg le tudtam törölni arcomat. Eszembe jutottak Jongdae szavai. Amikor az utcán álltunk. "Nem tudom felfogni és elfogadni, hogy melegek vagytok." Fájt. Nagyon fájt az, hogy konkrétan elvesztettem az egyik legjobb barátomat, amiért "más" vagyok. Utáltam magam. És a tudat, hogy ő is engem... Nagyon feldühít és elszomorít.
Este kilenckor jött egy sms-em Luhantól, hogy három perc és itt van. Egy kisebb görcs volt gyomromban, mert ma éjjel Jongdaevel egy légkörben leszünk... Kicsit félek tőle. De muszáj elmennem velük, hogy megkeressem azt a srácot, aki megverte Luhant. Kisebb gondolat menetemből az említett személy zökkentett ki azzal, hogy becsöngetett. Mivel a nappaliban voltam, ezért azonnal ki tudtam neki nyitni az ajtót.
- Szia.
- Szia - köszöntem kicsit félve.
- Mehetünk? - billentette oldalra fejét.
- Persze. Azt hiszem...
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Ha Jongdae bántani mer, megverem - fogta meg karomat, majd maga után húzott, egyenesen az udvarra, onnan pedig az utcára, s a megszokott a szórakozóhely felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése