Oh, God... - SuLay One Shot

 *Yixing szemszöge*

Végre itthon. Mindig egy nagy sóhaj szökik fel torkomból, amikor hazaérek, és ledobom az összes cuccomat a földre. Levettem magamról fekete öltönyömet, amit a fogasra akasztottam, kicsit meglazítottam nyakkendőmet, s kigomboltam fehér ingem első három gombját. Felvettem táskámat, s felsétáltam az emeletre. Halk léptekkel ballagtam be a szobába, ahol szeretett párom békésen aludt. Elmosolyodtam, hisz olyan édes volt. A párnát magához ölelte, lábait felhúzta hasához. Halkan letettem a szekrény mellé táskámat, majd leültem az ágyra, s elkezdtem Junmyeon hibátlan arcát ujjbegyeimmel cirógatni. Pár pillanatig meg se mozdult, majd később lassan felnyitotta szemhéjait. Mikor felfogta, hogy én vagyok az, aki besüppeszti az ágy egy részét, elmosolyodott, mire egy lágy puszit leheltem homlokára.
- Mikor értél haza? - kérdezte reszelős hangján.
- Nem rég. Hogy aludtál, kedvesem? 
- Remekül - mosolyodott el. - Neked hogy telt a mai napod?
- Borzalmasan. Az egyik szőke titkárnő megint rám mászott. Majd közöltem vele immár századjára, hogy a szívem foglalt.
- Imádlak.
- Én is téged - lehajoltam hozzá egy csókért. Mikor elakartam tőle válni, megfogta ingemet, szorosan magához húzott, ezáltal majdnem leszakítva rólam az anyagot, s úgy vont egy újabb szenvedélyes csókba. Feltápászkodtam négykézláb Junmyeon fölé, és úgy csókoltam tovább.
- Akarlak - mondta ki hirtelen. Az a mámorító hang, ahogy mondta... Egy ismeretlen érzés futott végig gerincem vonalán, mire beharaptam alsó ajkamat. - Mindössze két szóból áll az, amit akarok tőled - húzott közelebb magához, így már a fülembe suttogta a következő szavakat. - Basszál. Meg.
Szavai hatására kezdtem azt érezni, hogy egyre szűkösebbé válik számomra fekete nadrágom. Egy fél mosoly ült ki arcomra, majd benyúltam Junmyeon pólója alá, ahol oldalát kezdtem el simogatni, s ajkaira tapadtam. Nem tartott sokáig ez a csók, mert hirtelen elvált ajkaimtól, majd ismét fülemhez hajolt.
- Úgy felizgatsz - harapta meg kissé fülcimpámat. - Érezni akarlak.
Ekkor Junmyeon hirtelen felült, s elkezdte kigombolni ingemet. Mikor levette rólam a fehér anyagot, egyből beleült ölembe, s nyakamat kezdte el kényeztetni. Néha meg-megfújogatta, mert tudta jól, hogy nagyon érzékeny vagyok a nyakamnál. Mivel az ölembe ült, kicsit elkezdett mocorogni, hogy merev tagunk súrlódjanak egymáson nadrágon keresztül, ami egy igen halk nyögést váltott ki belőlem. Egyre lejjebb haladt csókjaival, s már mellkasomnál tartott. Mindkét mellbimbómra adott egy puszit, s lejjebb ment feje, így már hasamat és alhasamat lepte el puszikkal. Közbe már a hátamon feküdtem, s behunyt szemekkel sóhajtoztam. Éreztem, hogy nadrágom gombjával vacakolt. Gyorsan odanyúltam, hogy segítsek neki, de ellökte onnan kezemet.
- Én akarom.
Kuncogva magam mellé raktam karjaimat, s vártam, míg ki nem gombolta végre. Lehúzta nadrágom cipzárját, utána a nadrágomat is. Mikor hirtelen rámarkolt férfiasságomra alsónadrágon keresztül, hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Beletúrtam fekete hajamba, s úgy nyögtem fel. Mikor megfogta alsónadrágom korcát, beharaptam alsó ajkamat, s vártam a következményeket. Kínzó lassúsággal húzta le rólam a kényelmetlen ruhadarabot. Mikor már teljesen meztelenül feküdtem előtte, egy nagy sóhaj hagyta el számat. Junmyeon markába vette igen merev testrészemet, majd ajkait makkomra nyomta, minek hatására bennem akadt az éppen előtörekvő nyögésem is. Minden oldalról megnyalta férfiasságomat, párszor ráfújt tetejére, majd hirtelen bekapta teljes hosszomat, amitől köpni-nyelni nem tudtam. Egy igazán gyors tempót diktált fejével, amivel az őrületbe kergetett. Néha belesegített kezével is, majd fogával is enyhén karistolt. Később kihúzta szájából péniszemet, majd nyelve hegyével elkezdte kör-körösen izgatni annak tetejét.
- Oh, Istenem - nyögtem kéjes hangon, közbe ívbe feszült hátam. Éreztem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy szájába élvezzek, de még mielőtt ezt megtehettem volna, gyorsan abbahagyta munkálkodását. A francba! Most ez miért kellett? Kissé dühösen ültem fel, majd úgy meglöktem vállát, hogy sikeresen a hátára dőlt.
- Ajjaj, most megbüntetsz? - villantott egy pimasz fél mosolyt, amitől csak jobban begerjedtem. Nem válaszoltam neki, csak nyakát támadtam le, majd elkezdtem csókolgatni azt. Kezemmel végigsimítottam kidolgozott felsőtestén, egészen merevedéséig, amit elkezdtem enyhén dörzsölni, minek hatására Junmyeon teste egy aprót rándult. Két ujjam közé vettem alsónadrágja szélét, majd lehúztam róla az anyagot. Felhúztam arcunk közé kezemet, s felmutattam mutatóujjamat, mondván, hogy vegye a szájába. Értette a célzást, azonnal bekapta ujjamat, majd alaposan benyálazta azt. Ismét levezettem kezem, de ezúttal bejáratához. Kör-körös mozdulatokkal izgattam nyílását, majd óvatosan felnyomtam neki ujjamat. Nem láttam arcán a fájdalom jelét, ezért hozzácsatlakoztattam második ujjam is. Párszor ollóztam benne, hogy tágítsam, majd kihúztam őket Junmyeonból. Merev tagom köré fontam ujjaimat, s ismét bejáratához igazítottam magam.
- Szerintem jobb ötlet lenne, ha - nem fejezte be mondatát, csak kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, amiből elővett egy tubus síkosítót. Fogalmam sincs, hogy mióta van ilyen cucc a fiókban és hogy mióta, de jelen esetben nem igazán érdekelt. Felnyitottam a tubus fehér kupakját, majd nyomtam valamennyit a tenyerembe, amivel bekentem péniszemet, s Junmyeont is. Egyik kezemet csípőjére tettem, a másikkal pedig merevedésemet fogtam meg, amit bejáratához helyeztem. Először makkommal izgattam őt, majd lassan behatoltam. Láttam rajta, hogy fáj neki, ezért próbáltam minél lassabban és finomabban mozogni, ami talán sikerült. Mikor tövig benne voltam, megtámaszkodtam feje mellett, s csukott szemmel lihegtem. Olyan szűk és forró... Mikor egy kicsit is megmozdultam, összeszorítottam szemeimet, majd nyögtem egyet. Mikor Junmyeonra néztem, egy hatalmasat dobbant a szívem. Szemei csukva voltak, ajkait beharapta, s egy könny csordult le éppen arcán. Letöröltem neki, majd arcára simítottam kezem, mire felnyitotta szemhéjait.
- Ne sírj, kérlek. Hidd el, megszokod majd - cirógattam szeme alatt, majd lágyan ajkaira tapadtam. Míg ajkait faltam, addig nagyon lassan megmozdultam benne. Nem vettem volna észre, hogy fájna neki vagy ilyesmi, ezért bátrabban cselekedtem. Elváltam ajakitól, majd egyenesen szemeibe nézve löktem egy aprót csípőmmel. Istenem, olyan szűk... Hangos sóhajok hagytál el ajkaimat, majd hátraszegeztem fejemet, s beharapott ajakkal élveztem azt a forróságot. Később egy közepes tempót diktáltam csípőmmel, mire Junmyeon felnyögött. Egy igen apró mosoly ült ki arcomra, de hirtelen el is torzult arckifejezésem. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam benne. Megfogtam mindkét kezemmel Junmyeon csípőjét, majd fel-le kezdtem magamon mozgatni, ami még nagyobb élvezetet szolgált számomra, s ahogy látom, Junmyeonnak is. Mikor hirtelen eltaláltam azt a bizonyos pontot benne, nyekkent egyet. Ahogy láttam, egymás után többször is eltaláltam gyönyörközpontját. Később megragadtam igen merev testrészét, majd elkezdtem masszírozni, nyomkodni, s fel-le mozgattam rajta kezemet. Azt hiszem ez rátett neki egy lapáttal, mert csak azt vettem észre, hogy egy hatalmas nyögés kíséretével kezembe élvez, s végigfolyik tenyeremen, és kézfejemen meleg nedve. Éreztem, hogy nekem sem kell már túl sok a beteljesülésig, majd mikor Junmyeonba élveztem, nyöszörögtem egy sort. Oh, anyám, milyen régen tapasztaltam már ezt a gyönyörű érzést... Kihúzódtam belőle, majd lenyaltam kezemről élvezetét. Heves levegővételeink töltötték meg a szobánkat, de szépen, fokozatosan kezdtünk lenyugodni. 
- Jó volt, hyung?
- Isteni voltál – adott ajkaimra egy cuppanós puszit. Felült velem szembe, mire azonnal mellkasába temettem fejem, átöleltem csupasz testét, s lehunytam szemeimet. – Azt hiszem, holnap nem megyek sehova.
- Miért nem, hyung? 
- Biztos vagyok benne, hogy nem tudok normálisan a lábaimra állni.
- Hm, hát így jártál – vontam meg vállaimat, majd huncutul kinevettem.

Tizedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay.

*Jongin szemszöge*

- Te jó Isten - hallottunk meg egy ismerős hangot. A hang forrásához kaptuk tekintetünket, mire teljesen ledöbbentünk.
- Jongdae? Te mióta vagy itt? - teljesen zavarba jöttem, a szívem is hevesebben vert.
- Öhm... Előbb léptem be, egy 5 másodperce... Azt hiszem, megzavartalak titeket. Megyek is - ment volna már ki, de Luhan megállította.
- Maradj! Már végeztünk - villantott felé egy perverz mosolyt.
- Fúj. Még jobb... - húzta el száját. - Öltözzetek már fel, kérlek.
Azonnal szétrebbentünk Luhannal, majd összeszedtük a korábban eldobált ruhadarabjainkat, amit aztán magunkra vettünk.
- Gyere, ülj csak le - ült arrébb Luhan.
- Biztos nem ülök le arra a kanapéra, amin az előbb szétkúrtátok egymást.
- Csak Jongin kúrt szét engem - mondta egyszerűen Luhan, mire megböktem a könyökömmel, hogy azért ennyire ne feltűnősködjön. - Egyébként miért is jöttél át?
- Már semmiért. Hagyjuk. Sziasztok - s azzal ki is vágta az ajtót, kilépett rajta, majd becsapta maga után. Miért van olyan érzésem, hogy most utált meg engem Jongdae? Felpattantam a kanapéból, majd utána siettem. Még az utcában sétált, így gyorsan el tudtam kapni.
- Jongdae, mi a baj?
- Egyszerűen nem tudom felfogni és elfogadni, hogy melegek vagytok és a faszotokat szeretitek egymásba dugdosni. Férfiak vagytok! A puncit meg a nagy csöcsöket kell szeretnetek! Nem értelek titeket - rázta meg fejét. Kicsit fájtak szavai, de ez ellen sajnos nem tudok mit tenni. 
- Sajnálom - suttogtam. Nem válaszolt, csak elsétált mellőlem. Egy ideig még néztem távolodó alakját, aztán könnyek gyűltek szemeimbe. Úgy érzem most csalódtam Jongdaeba... Sose gondoltam volna, hogy ily módon a földbe döngöl. Elkezdtek folyni könnyeim, amit letöröltem pólómmal, de azok nem akartak alábbhagyni, úgy folytak, mint a patak. 
Visszamentem Luhanhoz, aki a konyhába tevékenykedett.
- Na, mi volt? - kérdezte kedvesen. Nem válaszoltam, csak lerogytam a földre, s kitört belőlem a halk zokogás. Luhan egyből letérdelt elém, majd megölelt, közbe folyamatosan aggódó hangnemben kérdezgette, hogy mi a bajom. Nem tudtam erre a kérdésre válaszolni, egyszerűen nem volt erőm. 
- Gyere, próbálj felállni, kérlek! Felviszlek a szobámba - ahogy kérte, felálltam, majd felkísért a lépcsőn, onnan pedig a szobájába. Leültetett az ágyra, s adott egy zsepit. Feltettem lábaimat, majd rádőltem egy párnára, s lehunytam szemeimet. Még éreztem, hogy Luhan párszor megsimogatta fejemet, majd adott homlokomra egy lágy puszit, s aztán már álomba szenderültem.

Kilencedik fejezet (18+). - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Mikor hazaértem, nem volt otthon Yongguk. Még üzenetet sem hagyott maga után. De igazából nem is nagyon izgat. Szóval most így egyedül vagyok. Előkaptam telefonomat, s megkerestem Luhan nevét a kontaktok közt, majd felhívtam.
- Hallo? - vette fel.
- Hali. Egyedül vagy?
- Aha, miért?
- Oké, szia - s rögtön leraktam. Felvettem a cipőmet, majd átsétáltam hozzá. Úgy gondolom, hogy most van rá a legmegfelelőbb pillanat, hogy egy kicsit együtt legyünk. Mikor háza elé értem, bekopogtam ajtaján. Nem kellett sokat várnom, máris kinyitotta azt, mire beljebb léptem. 
- Hello - fogta meg kezemet, minek hatására csak rámosolyogtam. Lerúgtam cipőimet, majd leültem a kanapéra, s Luhan is követte példámat.
- Nem sülsz meg ebben a pulcsiban? Dög meleg van - fogtam meg pulcsija szélét, majd lekaptam róla azt. Értette a célzást, ezért egy apró, perverz fél mosoly ült ki arcára.
- Na és te ebben a fekete pólóban? Tudod, a fekete szívja a meleget - s rólam is levette a textilt. Mosolyogva beharaptam alsó ajkamat, majd kissé fölé tornyosultam, s egy lágy csókba vontam, aztán vad táncra hívtam nyelvét. Párszor végignyaltam alsó ajkán, s megharaptam azt, majd kissé meghúztam, ezáltal kiváltunk egymás csókjából. 
Levettem róla vaj színű pólóját, ezután végigsimítottam karcsú derekán.
Most már teljesen alattam volt, én meg lábai közt térdeltem, s nyakát és vállát csókolgattam, mire Luhan halk sóhajokat hallatott. Egyre lejjebb haladtam, s már mellkasát leptem el szenvedélyes csókokkal. Kicsit lejjebb mentem, így már mellét puszilgattam, s mikor mellbimbóját kezdtem el kényeztetni, szaggatottan felsóhajtott. Kör-körösen nyaltam végig rajta, majd fogammal kezdtem el csavargatni. Nem szántam erre túl sok időt, mert már érezni akartam azt a forróságot, amit régen nem tapasztaltam már. Mikor alhasához értem, éreztem, hogy kissé befeszítette, mire csak mosolyogtam egyet. Megfogtam nadrágja korcát, s gyorsan lehúztam róla. Észrevettem, hogy már nagyon nincs nyugalmi állapotban, ezért ismét fölé másztam, majd egy elég nyálas csókba vontam, közbe szorosan hozzádörgöltem magam, mire felnyögött. Mikor meghallottam ezt a hangot, úgy éreztem, hogy most keményen meg kell döngetnem Luhant. Gyorsan lekaptam róla fekete alsónadrágját, majd lehajoltam ágaskodó tagja elé, s tövig bekaptam azt, mire hangosan felnyögött. Először egy lassú tempót alkalmaztam, majd később kicsit gyorsabban mozgattam fejem. Mikor fogaimat is belevontam, nem igazán bírt már magával Luhan, állandóan emelgette csípőjét, amit végül lefogtam. Mielőtt még elélvezett volna, gyorsan elengedtem férfiasságát. Mikor ránéztem, ő csukott szemmel lihegett, ami iszonyatosan beindított. Mutatóujjamat bejáratához helyeztem, majd lassan felnyomtam. Hagytam pár pillanatig, hogy megszokja, majd középső ujjamat és gyűrűsujjamat is csatlakoztattam. Ollóztam benne párszor, aztán kihúztam belőle ujjaimat. Megfogtam büszkeségemet, majd lassan Luhanba hatoltam. Hangosan nyöszörgött alattam, ami még inkább arra késztetett, hogy keményen megdugjam, annyira, hogy holnap lábra se tudjon állni. Mikor tövig benne voltam, jól esően felnyögtem. Felvettem egy közepes tempót, mire Luhan csak eltátotta száját, s hirtelen egy hatalmasat nyögött. 
- Aghh, Jongin! - nyöszörgött magas hangjával. Irtó erősen döfködtem Luhant, már az ájulás szélén voltam, olyan jó érzés volt ez az egész. Hirtelen lassítottam, s a tökéletes csípőmozgásomat alkalmaztam, amitől Luhant az őrületbe kergettem. Mikor eltaláltam azt a bizonyos pontot, Luhan nyekkent egyet, amivel azt mondta, hogy még csináljam, s gyorsabban. Így is tettem, egy irtó gyors tempót vettem fel, mindegyik döfésnél eltalálva azt a pontot. Hirtelen férfiassága köré fontam ujjaimat, s elkezdtem mozgatni rajta kezemet. Az egész ház Luhan hangos és kéjes nyögéseivel telt meg, szerintem még az utca végéről is hallották hangoskodását, de nem igazán érdekelt minket. Éreztem, hogy nekem se kell már sok ahhoz, hogy elérjem a gyönyört. Lehunytam szemeimet, majd összeszorítottam számat, s úgy nyögdécseltem felette.
- Jongin, mindjárt...! - jelezte, hogy pár másodpercen belül kezembe fog élvezni. Egy hatalmas nyögés kíséretével meg is történt. Szinte egyszerre élveztünk el. Kezemről lenyaltam Luhan élvezetét, majd kihúzódtam belőle. Mindketten hangosan lihegtünk. Oh, anyám, ez isteni volt... Megtöröltem homlokomat, majd elsöpörtem izzadt hajtincseimet.
- Ilyet miért nem csinálunk gyakrabban? - alig tudott beszélni, olyan szaporán vette a levegőt.
- Nem tudom, de nagyon bánom - nyeltem egyet, ugyanis teljesen kiszáradt a torkom. Lehajoltam arcához, majd adtam izzadt homlokára egy puszit.

Nyolcadik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

- Na, én felmegyek, aztán vissza se jövök. Úgyhogy, szevasz Jongdae - pacsiztak le a fiúk elköszönésképp, majd Yongguk felment a szobájába.
- Adsz cigit? Enyémet otthon hagytam - fordult felém Jongdae. Nem válaszoltam vissza, csak felmentem a szobámba, hogy elvegyem asztalomról Marlboros cigis dobozomat, amiből már csak öt szál kandikált ki. Majd vennem kell... Mikor lementem, csak odadobtam elé a kis dobozkát, majd előkerítettem egy öngyújtót, amin egy félmeztelen, szőke, szemüveget hordó csaj figyelt vissza rám. Mikor Jongdae rágyújtott, kinyitottam 3 ablakot, hogy ne büdösítsen be. 
- Köszi - mutatta fel hüvelykujját, majd középső és mutatóujja közé vette a cigit, s kifújta a büdös, de mégis kellemes aromának ható füstöt. Csak rámosolyogtam egyet, majd leültem mellé, s a telefonomat nyomkodtam. Hirtelen csipogott egyet, ami azt jelezte, hogy jött egy üzenetem. Luhan volt az.

"Isteni voltál, Jongin. Olyan felszabadultnak érzem most magam a csókod után... Köszönöm. Régen nem éreztem már ilyet..."

Nem tudom, hogy erre mit írhatnék. Írjak csak egy emojit? Vagy jobb lenne egy üzenet? Mindegy... Inkább hagytam. Nem írtam vissza neki.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte kíváncsian Jongdae.
- Ja, semmin, lényegtelen - vontam meg vállam, majd elraktam telefonomat.
- Nincs kedved egyet sétálni? 
- Hm... De! - pattantam fel, majd egyből az előszobába vettem az irányt, hogy felvegyem fehér Adidas cipőmet. Jongdaen már eleve rajta volt, úgyhogy indulhattunk is.
- Eszméletlen meleg van - kezdte el legyezni magát Jongdae. Egyetértettem vele, hisz tényleg meleg volt a levegő. - Egyébként mennyi az idő?
Előkaptam telefonomat farzsebemből, majd feloldottam telefonom.
- Khm... Július 6, szerda, reggel fél tizenegy, jelenleg napos idő, 19 fok van, a legmagasabb hőmérséklet ma 26 fok lesz. Megfelelő választ adtam? - hülyéskedtem el.
- Kösz! - nevetett velem Jongdae. 
Később megálltunk egy kisebb park mellett, ahol csupáncsak 4 pad állt, mind fából készült. Az egyik egy fa alatt foglalt helyet, amit Jongdaeval eltulajdonítottunk. Pár percig csöndben üldögéltünk, ami kissé kínos volt, de Jongdae hamar megtörte.
- Jongin...
- Hm? - néztem rá.
- Van valami közted és Luhan közt?
Erre egy ideig nem válaszoltam, egyszerűen nem mertem. Hogy jött rá? Luhan biztos nem mondta el neki. De a többiek sem, mert ők semmit nem tudnak a kapcsolatunkról. De akkor Jongdae? Ő mégis hogy? 
- Jongin? - tette vállamra kezét. 
- Igen - hunytam le szemeimet, ugyanis nem akartam végignézni reakcióját.
- Te a pasikat szereted? - ez volt első kérdése, mire egy hatalmasat dobbant szívem. Tulajdonképpen én se tudom, eddig csak Luhannal voltam, rajta kívül egy fiú sem érdekelt.
- Nem... 
- Akkor meg? - nézett rám kicsit szigorúbban, mire ismét nem mertem válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy most utál és legszívesebben feldarabolna.
- Csak Luhannal voltam együtt... Semmi több. Csakis Luhannal - jelentettem ki kicsit bátrabban. Csend telepedett közénk, majd végigsimított felkaromon Jongdae, mire ránéztem, aztán elmosolyodott. Most ezt mire véljem? Elfogad így is? Vagy ez egy irónikus mosoly?
- Jongdae, most utálsz? - görbülgetett már le alsó ajkam, éreztem, hogy már a sírás szélén álltam. Megrázta fejét jobbra-balra, mire kissé meglepődtem.
- Nem utállak - ölelte körbe fejemet, majd mellkasára helyezte. - Csak tudod, elég érdekes, hogy közülünk 2 ember faszra vágyik.
- De mondom, hogy nem vagyok meleg! Csak Luhan érdekel, más nem.
- De akkor is péló után nyáladzatok - villantott egy huncut mosolyt, mire játékosan megütöttem.
- Rohadj meg - tettettem a sértődöttet lebiggyesztett ajakkal.

Hetedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Körülbelül tíz perc után annyit hallottunk, hogy Luhan feltépi az ajtónkat és betrappol a nappaliba, majd leül JongDae bal oldala mellé. 
- Jó, először is sziasztok. Másodszor - emelte fel mutatóujját - Ez mi? És ez? Na meg ez? Mik ezek?! - mutatta arcán a sebeit, közbe kiabált.
- Luhan, én nem tudom mit csináltak veled. Engem csak Yifan vert meg, de azt nem tudom, hogy téged ki bántott.
- Elbaszták a tökéletes arcomat, érted? - kezdett el sírni és üvöltözni. 
- Nyugi már, ennyire ne legyél kényes ribanc - oktattam ki, mert tőle zengett az egész lakás.
- Nem rémlik semmi, hogy kik voltak veled az este folyamán? - szólt bele Yongguk.
- Szó szerint semmire sem emlékszem. Csak arra, amikor kértünk piát és onnantól se kép, se hang - hadarta el idegesen. 
- Na majd ma este nem iszok semmit és utána járok, hogy ki vagy kik vertek meg - túrtam bele kócos hajamba.
- Köszönöm - mosolygott rám Luhan repedt ajkaival. - Viszont én most megyek. Köszi, hogy segítettetek - állt fel, majd az ajtóhoz sétált.
- Várj, kikisérlek - mondtam, s együtt mentünk ki. Mindketten megálltunk a kapunk előtt, s egymás szemébe néztünk.
- Régen éreztem már csókod ízét - jelentette ki halkan. Egyetértettem vele, majd közre fogtam arcát, s egy apró csókot leheltem ajkaira, mert tudtam, hogy fáj a szája. Mikor elváltam tőle, karjaim közé vontam, szorosan megölelve.
- Szeretlek Jongin - közölte édes hangjával, mire elmosolyodtam és beletemettem fejemet nyakhajlatába.
- Én is téged... De nekem vissza kell mennem, mert nem akarom, hogy a fiúk bármit is sejtsenek...
Adtam egy búcsúpuszit selymes arcára, majd bementem a lakásba.
- Mi tartott eddig? - értetlenkedett Jongdae.
- Csak beszélgettünk és jobbulást kívántam neki... - néztem el zavartan.
- És ezt higgyük is el? - szólt közbe flegmán bátyám.
- Miért, szerintetek kikezdenék Luhannal? Legjobb haverom, könyörgöm! A haver az örökre haver marad - emeltem fel hangomat. Tény és való, szeretem Luhant, ő is engem, sokszor feküdtünk már le, de erről rohadtul nem tudnak, hála Istennek, és nem is akarom, hogy tudjanak róla.
- Jól van, bocsánat, nem tudtam - emelte fel védelmezően mindkét kezét Jongdae, mire csak megforgattam szemeimet.

Hatodik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

"5 új üzeneted érkezett"

"12 nem fogadott hívás"

Olvastam magamba értesítéseimet. Megnézem, hogy kik zaklattak. Luhan, Jongdae és Minseok. Haha, mik ezek az üzenetek?

Luhan egyet küldött ami így szólt: 

"Vna itt eyg csaj, aki ttui egy kruva, de kibszaott jól nèz ik"

Oké, köszönöm szépen a fontos információt, kedves Luhan.

Megnyitottam a második sms-t, amit Minseok küldött:

"XDDDDD"

Öhm, oké... Értem. Valami nagyon vicces lehetett.

Végül Jongdae üzeneteit néztem meg:

"Nem bírok velük. Mit csináljak, Jongin?"

"Jongiiin. Miért alszol? Segíts inkább!"

Hűha. Úgy látom ma Jongdae kihagyta az ivászatot, ami kissé furcsa tőle. Vajon mit csinálhattak a srácok, ha nem bírta őket elviselni? 

- JÓ REGGELT - rontott be bátyám szobámba.

- Menj a faszomba! - kiabáltam vissza neki. Fu baszki, de beszartam! Utálom, hogy ekkora a hangja. - Mit akarsz?

- Semmit.

- Akkor miért jöttél be ordítva?

- Csak úgy - vont vállat. Ez az ember segghülye. 

- Oké, akkor ki is mehetsz. Kösz - s azzal ki is ment. Megnéztem telefonomon, hogy ki vagy kik hívogattak.

Háromszor Luhan, kétszer Yifan, egyszer Minseok, ötször Jongdae és egyszer Yongguk. Yongguk? Mi a fasz? Biztos be volt állva.

- Yongguk! Te mi a francért hívtál négy óra huszonnyolc perckor?

- Nem tom'! Csak úgy.

- Aha, oké - ezt már inkább magamnak motyogtam. Mondom, hogy segghülye. Még nézegettem a telefonomat egy darabig, majd hirtelen megszólalt a csengőnk. Ki a franc akar zavarni ilyenkor? Lementem a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam azt.

- Jongdae? - nem válaszolt, csak bejött és leült a kanapéra. Egy lila foltot láttam szeme alatt és ki volt szívva a nyaka. - Veled meg mi történt?

- Yifan annyira be volt baszva, hogy megvert. Megvert, érted? Azért lila a szemem alatt.

- És a folt a nyakadon?

- Ja az csak... Csak valaki, akivel találkoztam a buli folyamán - tette kezét nyakára, majd elmosolyodott.

- Többiek mit csináltak? - ültem le mellé.

- Luhan állat hangokat adott ki. Vagyis... Igazából rohadtul nem tudom milyen hangokat adott ki. De furák voltak. Nagyon - gondolt vissza rá. - Minseok meg az asztalon táncolt. Az amúgy vicces volt. Nevettem rajta. És te miért nem jöttél? - nézett rám.

- Hát, nem tudom. Nem volt kedvem valamiért - vontam meg vállamat. - De ma megyek! És a bátyámat is elhozom, ha nem probléma.

- Mi van velem? - jött le Yongguk a lépcsőn.

- Te is jössz vélünk bulizni ma este.

- Persze!

- Nem kérdeztem, hanem mondtam. Úgyse fogadtam volna el nemleges választ.

- Luhan üzent nekem - mondta hirtelen Jongdae.

- Mit?

- Hogy mondjam el neki, hogy mi volt éjjel, mert semmire sem emlékszik. Átjöhet ide?

- Nyugodtan - amint válaszoltam neki, máris elkezdett pötyögni telefonján.

Ötödik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

- Nekem engeded a vizet? - kérdezte Yongguk nyávogó hangon.
- Persze, hogyne... - nem mondtam hangosan, inkább csak magamnak jelentettem ki. Megráztam fejemet, majd visszamentem szobámba. Kihúztam éjjeli szekrényem fiókját, amiből kivettem egy doboz cigarettát, s elővettem belőle egy szálat, aztán rágyújtottam. Ránéztem ablakomra, hogy ellenőrizzem nyitva van-e, mert utálom, ha belepi szobámat a füstszag.

Éjjel 3 óra van és nem tudok aludni. Ma kivételesen nem mentem a srácokkal bulizni, amin eléggé meglepődtek. Valahogy nem volt kedvem hozzá. Feloldottam telefonomat, amitől konkrétan kiégett a retinám, ugyanis maximális fényerőn volt, de hamar levettem róla, s immár kellemes fényerővel telefonoztam. Hirtelen lépteket hallottam szobám ajtaja mellől. Felkapcsoltam a kis lámpámat, az ajtóhoz osontam, majd kinyitottam azt, s lassan kidugtam rajta fejemet. Csak a bátyám... Megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra, majd lementem a lépcsőn. Fel voltak kapcsolva a konyhában a lámpák. Mivel Yongguk még nem vett észre, ezért elterveztem, hogy megijesztem. Halkan a lámpa kapcsolójához sétáltam, s lekapcsoltam azt, majd levertem egy vázát, ami hatalmas zajt csapott. Yongguk felkiáltott, annyira megijedt. Alig tudtam visszatartani a nevetésem, de szerencsére sikerült. Mikor meghallottam, hogy közeledik a villanykapcsolóhoz, gyorsan felkapcsoltam azt, majd kiugrottam elé egy kiabálás kíséretével. Annyira beszart tőlem, hogy elugrott, s mellkasára tette kezét.
- Rohadj meg, Jongin...
Nem válaszoltam, csak még jobban nevettem. - Ez amúgy rohadtul nem vicces. Szerencséd van, hogy téged nem ijesztgetlek, mert neked valami hülye szívproblémáid vannak - s azzal fel is szaladt az emeletre. Jaj szegény, most bedurcizott... Idióta. Megvontam vállamat, majd töltöttem egy pohárba vizet, amit megittam, s felmentem a szobámba. Mikor az ágyba huppantam, felvillant a telefonom, miszerint üzenetem érkezett:

"Hu geci, kaár hoyg nme jöttél velükn"

Luhantól jött. Úgy látom ő már nagyon kivan. Csak felnevettem helyesírási hibái láttán, majd letettem az éjjeliszekrényemre telefonomat. Elhelyezkedtem ágyamban, majd magamra húztam a takarót, s most már tényleg alszom. Utolsó gondolataim még azok voltak, hogy vajon most mit csinálhatnak a srácok, aztán két perc alatt el is aludtam.

Negyedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Azonnal kirohantam az útra, s a lány után kiabáltam. 
- Momo! 
- Meg ne mozduljon, különben lelövöm a lányt! - összeszorított fogakkal beszélt hozzám a középkorú férfi. Bevallom, kissé megijedtem, de nem fogok meghátrálni. Farzsebembe nyúltam, amiből kivettem az összes pénzem.
- Ha ezt oda adom, békén hagyja a barátnőmet?
- Előbb adja ide a pénzt.
Kicsit félve odasétáltam, s a kezébe nyomtam a pénzt, csak, hogy takarodjon már innen. Gyorsan megszámolta, majd odalökte hozzám Momot, aki egy nyekkenést hallatott. Szemei vörösek voltak a sírástól, s remegett.
- Jól vagy? - nem válaszolt, csak bólogatott. Szorosan magamhoz öleltem, s ekkor jöttem rá, hogy nincs rajtam póló. Felnevettem, mire Momo megszólalt.
- Pia szagod van... - vált ki ölelésemből. Kuncogtam egy sort, majd megpöcköltem orra hegyét. Yongguk még mindig ott állt az ajtóban, de most már mosolyogva.
- Jongin, egy hős vagy. Nem mellesleg, neked van barátnőd? - kérdezte meglepődötten, mire csak megforgattam szemeimet, aztán közöltem Momoval, hogy menjen haza.
- Öhm... Félek egyedül... - mondta félénken, mire csak eleresztettem egy fél mosolyt, majd megragadtam kezét, s hazakísértem. Útközben alig beszéltünk, ami kissé kínos volt. Mikor Momo házához értünk, megpusziltam arcát, s mosolyogva elköszöntem tőle. Mikor hazaértem, Yongguk már fent volt a szobájában. Mikor hallotta hogy megérkeztem, lerohant.
- Szóval Momo a barátnőd?
- Dehogy.
- Akkor miért mondtad annak a faszinak?
- Nem ismer, bármit mondhatok.
- Honnan tudod, hogy nem ismer? Lehet, hogy itt járkál a házunk körül és leskelődik utánunk - suttogta a végét, mint egy öt éves.
- 26 éves vagy, és mégis én vagyok az érettebb.
Ezután már nem szólalt meg, ezért inkább felmentem a szobámba és telefonoztam. Ráírtam Momora, hogy jól van-e, mire azt írta vissza, hogy igen, és köszöni, hogy megmentettem. Elmosolyodtam e üzenet láttán, majd lezártam telefonomat, s a fürdőszobába mentem, hogy engedjek magamnak meleg vizet.

Harmadik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge *

A kis hűtőmhöz sétáltam, amiből kivettem egy üveg sört. Hamar felnyitottam azt, s inni kezdtem. Később letettem az asztalra italomat, s leültem rendezett ágyamra.
- Picsába már! - hallottam egy kiáltást bátyám szobája felől. Biztos xboxozik. Vagy csak elment a net. Eleresztettem egy mosolyt, amiért Yongguk ilyen nyomorék. Kivettem nadrágzsebemből lemerült telefonomat, s felraktam töltőre. Pár perc múlva már bekapcsolt. Az elején még csak a fehér, félbeharapott almát mutatta, majd utána már a feloldóképemet is. Mivel a töltőkábel elég hosszú volt, ezért odaültem telefonommal együtt a hifihez, rácsatlakoztattam Apple készülékemet, s elindítottam a kedvenc zenémet, amit majdnem maximális hangerőre tekertem. Felálltam ülőpozíciómból, majd az asztalhoz ballagtam, amiről elvettem a sörömet. Ötöt belekortyoltam, s erősen levágtam a fából készült íróasztalomra. 
- Neked meg mi bajod van?! - kiabálta át bátyám. Utálom, hogy áthallatszik minden zörej. 
Nem válaszoltam, inkább kinyitottam ajtómat, s kissé dülöngélve átmentem Yongguk szobájába. 
- Mi az Isten... - a látvány elég váratlanul fogadott. Bátyám keze nadrágjában munkálkodott, közbe a laptop a combján feküdt, amibe bele volt dugva a fülhallgatója. Hát nem xboxozik... Visszamentem szobámba, ágyamról elvettem egy párnát, s mikor bátyám ajtóküszöbére léptem, megdobtam a puha tárggyal. Ijedten vette ki kezét a textil alól, s kihúzta füleiből fülhallgatóját.
- Menj a francba! - kiabált rám, amin csak nevettem.
- Nem úgy kéne pornót nézni, hogy itthon vagyok - kacsintottam Yonggukra, mire csak egy dühös tekintet vetődött rám. - Tudod, hogy szeretlek.
- Tűnés - nézett rám szúrós szemekkel.
- Jól van, hagyom, hogy ki tudd verni magadnak - vágtam egy pimasz arckifejezést, majd elhagytam szobáját. Felvettem asztalomról az üveget, s azzal együtt lementem a konyhába. Belekortyoltam egy nagyot, s ezzel ki is ürült. Megrázogattam szám felett, hátha még maradt benne valamennyi csepp, de csalódnom kellett. Böfögtem egy hatalmasat, majd kivágtam a zöld üveget a kukába. Durván fogtam meg a hűtőajtó kilincsét, s kinyitottam. Találtam benne egy csomag virslit, amit rögtön ki is vettem. Felvágtam a csomagolást, majd kiszedtem belőle három virslit, amit egy tányérra tettem. Fél percre beraktam a mikróba, s vártam. Mikor elkezdett sípolni a készülék, kivágtam annak ajtaját, s kivettem a benne pihenő tányért, amin a virslik már melegek voltak. Ledobtam az étkezőasztalra - csoda, hogy nem tört el a tányér -, s enni kezdtem. A ketchupot már lusta voltam kivenni a hűtőből, úgyhogy anélkül kellett zabálnom. Egyszer csak azt hallottam, hogy nyitódik a szobámban lévő kis hűtőm.
- Vedd le a mancsod arról a szent tárgyról! - kiabáltam teli torokból. 
- Milyen jó füled van, cseszd meg - ciccegett egy sort Yongguk, majd letrappolt a lépcsőn. - Hű, de sápadt vagy, ember. Melyik pia volt ilyen finom?
- Nagyon vicces vagy - forgattam meg szemeimet, s tovább csámcsogtam. Csend telepedett közénk, de egy sikítás félbeszakította, mire ijedten nézett rám bátyám.
- Hallottad ezt?
- Szerinted süket vagyok?
S ekkor egy újabb sikolyt hallottunk kintről, viszont ez közelebb volt, mint az előző. A bejárati ajtóhoz siettünk, amit azonnal feltéptünk, s körbenéztünk az utcán, majd meg akadt valamin a szemünk. Te jó Isten...

Második fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Másnap duruzsolásra ébredtem. Hunyorogva néztem a tiszta égre, ahol szép fehér, formás felhők sorakoztak. 
- Felkelt! - kiáltotta MinSeok, mire nagy szemekkel ránéztem. Később a többieket is észrevettem a háta mögött, majd felültem törökülésbe. Kicsit furán néztem körül, mert mégis hogyan kerültem a földre? Ráadásul jó messze attól a padtól, amire éjjel ültem.
- Hol voltatok éjjel?
- Minket is kitettek, de mindenkit külön. JongDaet egy gödörbe találtam... - alig tudta vissza tartani a nevetését Luhan. Bár megértem, biztos vicces látvány volt.
- Én egy fa tövében találtam magam reggel - mondta egyszerűen, vállát megvonva YiFan.
Még beszélgettünk valameddig, majd hazakísértük egymást, viszont én átmentem Luhanhoz.
- Hé - löktem meg kissé vállát. - Megvan még a cucc?
Amint ezt a mondatot kiejtettem számon, ijedten kikerekedtek szemei, s elkezdett kotorni táskájában. Megkönnyebbült tekintettel nézett rám, s kihúzta a dobozt, aztán vissza is tette. A tudat, hogy nem veszett el, egy apró mosolyt csalt arcomra.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte kedvesen.
- Aha, vizet, légyszi.
Töltött nekem pohárba vizet, amit azonnal meg is ittam. Jól esett, ahogy kiszáradt torkomon végigfolyik a hideg ital.
- Köszi - tettem le a pultra a poharat.
Nem sokáig maradtam nála, kb. 20 percet. Elköszöntem tőle, majd hazamentem. Otthon csak a bátyám tartózkodott.
- Hol voltál tegnap este? - kérdezte szigorúan.
- Egy haverommal - vontam vállat.
- EGY haveroddal? - emelte ki az "egy" szót. - Jongin, láttalak, mikor jöttem haza este. Ott ültetek az egyik utcában, és füveztetek! 
- És neked mi közöd van ehhez? 
- A bátyád vagyok! Jogom van beleszólni...
- Nem hinném - kerültem ki gyorsan, majd felrohantam a szobámba. 
- Kim Jongin! - üvöltött utánam Yongguk, mire gyorsan becsuktam az ajtót, s bezártam azt.
- Hagyj már békén! - levettem magamról pólómat, s az ágyamra dobtam. Elkezdett dörömbölni az ajtómon bátyám, mire idegesen felsóhajtottam.
- Engedj be!
- Befejeznéd a gyerekes viselkedést? - kérdeztem higgadt hangon, mire abbahagyta a dobolást ajtómon. Csend telepedett közénk, majd hirtelen megszólalt.
- Miért jó ez neked?
- Mégis mi?
- Tudod jól, hogy mire gondolok.
Persze, hogy tudom, mire gondol. Csak rohadtul nincs kedvem beszélni róla. Ha én élvezem, akkor hagyjon már békén, foglalkozzon a saját problémáival.
- Na és te miért fekszel le minden más csajjal a hét összes napján?
- Te nem ugyanezt csinálod?
- Tök mindegy! - vetettem le magam ágyamra. - Csak menj innen.
Eleget tett kérésemnek, s már csak azt hallottam, hogy betrappol a szobám mellett lévő helyiségbe, ami nyilván az ő kuckója volt.

Első fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

- Szép - tapsoltam kettőt, majd leültem MinSeok mellé. - Nagyon szép - vettem jobban szemügyre a kis dobozt, amiben egy csomag fű pihent. Ismét jó éjszakának nézünk elébe.
Feltekertük a papírkába, s mindannyian jó kedvvel szívtunk bele.
- Hu, gyerekek, ez nem vicc - utaltam arra, hogy nem gyenge cucc ez. JongDae egyet értett velem, de ahogy láttam, a többiek is ezt gondolták.
- Elmegyünk a szórakozóhelyünkre? - állt fel MinSeok ülőpozíciójából.
- Naná.
Mindenki lábra állt, a kis zacskócskát beraktuk a dobozba, amit bepakoltunk Luhan fekete táskájába.
Kissé betépve ballagtunk a sötét utcákon keresztül, egyenesen a kedvenc helyünkhöz, ahonnan már messziről lehetett hallani a dübörgő zenét. A bejáratnál megnézték Luhan táskáját, ezért nem akartak beengedni, de egy jó kifogással végül be tudtunk menni. Mint mindig, most is hatalmas party volt itt.
- Sosem fogok ebben a helyben csalódni - kiabáltam YiFan fülébe, aki csak felmutatta mindkét hüvelykujját. Mind az öten a bárpulthoz tolakodtunk és így az elején máris egy rohadt erős piát vettünk, amit természetesen nem bántam. Koccintottunk egyet és lehúztuk. Később a poharainkkal együtt a megszokott asztalunkhoz mentünk, ahol egy nagy üveg whisky állt. Felcsillantak szemeim, s gyorsan helyet foglaltam, majd a fiúk is ugyanezt tették. Luhan ölébe tette táskáját, amiből kivette a kis fehér dobozkát. Sejtelmesen ránk mosolygott, majd az asztalra tette. Egyből felnyitottuk a tetejét, s kiszedtük belőle a pici zacskót. Újra a papírkába tekertük és beleszívtunk. Tuti, hogy szólni fognak érte, talán még ki is basznak innen, de kit érdekel? Élvezzük ki addig. Mikor már a harmadik ciginél jártunk, mindenkinek rohadt vörös volt a szeme. Hallucinálni kezdtem, beképzeltem magamnak dolgokat, amit röhögve csináltam végig. Az asztalra dőlve nevettem, közbe lábaimmal dübörögtem a padlón. Felnéztem a többiekre akik kissé furán iszogattak. Észbe kaptam, majd én is kezembe vettem a piás üveget, s töltöttem a poharamba. Mikor kb. a negyedik pohárnál tartottam, éreztem, hogy beütött az ital és elkezdtem szédelegni kicsit. Ekkor két biztonsági őr megrángatta vállaimat, majd kiemeltek az asztal mögül, s a kijárathoz tessékeltek. Pár percen belül már az udvaron találtam magam egyedül. Többiek hol vannak? Körülnéztem. Sehol senki. Előkaptam telefonomat, majd feloldottam azt. Vagyis csak feloldottam volna, ha nem lenne lemerülve. Fasza... Leültem a legközelebbi padra, s vártam. Addig vártam, míg végig nem terültem a padon, s elaludtam.

Nulladik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

Cím: It's fun.
Műfaj: yaoi.
Korhatár: 16+, 18+
Figyelmeztetés: trágár beszéd, felnőtt tartalom, alkohol + kábítószer fogyasztása.

*Jongin szemszöge*

 Azt hinné az ember, hogy akkor lehet normális életet élni, ha nem kábítószerezel, piálsz, vagy éppen nem veszel részt minden nap egy éjszakás kalandokban olyan emberekkel, akiket a buli folyamán szedtél össze. Nos, én nem ilyen személyiség voltam. Nekem ez volt a hobbim. Mindössze három dolgot imádtam; alkohol, drog, szex. Minden nap eljártam bulizni, hogy ezeket a tevékenységeket végre tudjam hajtani. Természetesen a haverjaimmal, akik nagy drogdílerek. Ebbe a bandába beletartozott JongDae, MinSeok, Yifan, Luhan és én. Az egész város úgy ismert minket, hogy "a drogos banda", ami számunkra csak dicséret volt...