2016. augusztus 3., szerda

Tizenkettedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*
Minseok viszonozta Luhan ölelését. Egyébként ők a legjobb barátok így a bandán belül.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem.
- Éjjel nem jöttetek velünk - mikor kimondta ezt a mondatot, Luhannal azonnal lefagytunk egymásra nézve.
- Basszus... Teljesen elfelejtettük! - amúgy semmi kedvem nem lett volna menni. Ezek után, amit Jongdae a képembe vágott? 
- Hát jól van. De ma jöttök, ugye? - ekkor Luhanra néztem, aki csak megvonta a vállát.
- Aha - mosolyogtam Minseokra. És ma meg kell találjam azt, aki megverte Luhant.
- Én is így gondoltam - nevetett. - De én most megyek - jött oda hozzám, majd lepacsiztunk, Luhannal meg megölelték egymást, aztán eltávozott.
- Semmi kedved nincs menni Jongdae miatt, igaz? - ültünk le a kanapéra.
- Hát, az igazat megvallva, nem igazán. De miattad elmegyek.
- Miattam?
- Ha esetleg megint rádtámadna az a fasz, aki múltkor megvert téged, akkor megvédjelek tőle. 
- Oh, de kis cuki vagy - mondta ezt vékonyabb hangon, ahogy a ribancok szoktak beszélni, mire elnevettem magam.
Délután elmentünk sétálni a park felé, közben hamburgert zabáltunk. Leültünk az egyik padra, sokat beszélgettünk, majd hirtelen valami elterelte a figyelmem. Méghozzá Jongdae. Valami csajjal volt, akit még soha életemben nem láttam. Szerintem nem rég szedte fel, de száz százalék, hogy már megtömte. Hirtelen rám nézett Jongdae, majd elejtett egy fél mosolyt, mire gyorsan elnéztem, s Luhanra emeltem tekintetem, aki még mindig dumált arról, hogy mennyire sajnálja, hogy a tökéletes arcát elbaszta egy gyerek.
- Luhan... 
- Hm? - hagyta abba hirtelen a mesélést.
- Menjünk innen légyszi. 
- Miért?
- Csak menjünk innen, út közben elmesélem.
Felálltunk, majd Luhan megfogta kezemet, mire én elengedtem, s zsebre vágtam kezeimet. Nem akartam, hogy Jongdae lássa. Morcosan nézett rám Luhan.
- Jongdae ott volt a parkban.
- Mi? Tényleg?
- Aha, egy csajjal volt. És rám nézett. Mármint Jongdae. És gonoszan elmosolyodott - meséltem, majd megfogtam Luhan kezét.
- De bunkó. Ne foglalkozz vele - szorította meg kissé kezemet, s hüvelykujjával elkezdte simogatni azt, ami mosolygásra késztetett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése