- Szép - tapsoltam kettőt, majd leültem MinSeok mellé. - Nagyon szép - vettem jobban szemügyre a kis dobozt, amiben egy csomag fű pihent. Ismét jó éjszakának nézünk elébe.
Feltekertük a papírkába, s mindannyian jó kedvvel szívtunk bele.
- Hu, gyerekek, ez nem vicc - utaltam arra, hogy nem gyenge cucc ez. JongDae egyet értett velem, de ahogy láttam, a többiek is ezt gondolták.
- Elmegyünk a szórakozóhelyünkre? - állt fel MinSeok ülőpozíciójából.
- Naná.
Mindenki lábra állt, a kis zacskócskát beraktuk a dobozba, amit bepakoltunk Luhan fekete táskájába.
Kissé betépve ballagtunk a sötét utcákon keresztül, egyenesen a kedvenc helyünkhöz, ahonnan már messziről lehetett hallani a dübörgő zenét. A bejáratnál megnézték Luhan táskáját, ezért nem akartak beengedni, de egy jó kifogással végül be tudtunk menni. Mint mindig, most is hatalmas party volt itt.
- Sosem fogok ebben a helyben csalódni - kiabáltam YiFan fülébe, aki csak felmutatta mindkét hüvelykujját. Mind az öten a bárpulthoz tolakodtunk és így az elején máris egy rohadt erős piát vettünk, amit természetesen nem bántam. Koccintottunk egyet és lehúztuk. Később a poharainkkal együtt a megszokott asztalunkhoz mentünk, ahol egy nagy üveg whisky állt. Felcsillantak szemeim, s gyorsan helyet foglaltam, majd a fiúk is ugyanezt tették. Luhan ölébe tette táskáját, amiből kivette a kis fehér dobozkát. Sejtelmesen ránk mosolygott, majd az asztalra tette. Egyből felnyitottuk a tetejét, s kiszedtük belőle a pici zacskót. Újra a papírkába tekertük és beleszívtunk. Tuti, hogy szólni fognak érte, talán még ki is basznak innen, de kit érdekel? Élvezzük ki addig. Mikor már a harmadik ciginél jártunk, mindenkinek rohadt vörös volt a szeme. Hallucinálni kezdtem, beképzeltem magamnak dolgokat, amit röhögve csináltam végig. Az asztalra dőlve nevettem, közbe lábaimmal dübörögtem a padlón. Felnéztem a többiekre akik kissé furán iszogattak. Észbe kaptam, majd én is kezembe vettem a piás üveget, s töltöttem a poharamba. Mikor kb. a negyedik pohárnál tartottam, éreztem, hogy beütött az ital és elkezdtem szédelegni kicsit. Ekkor két biztonsági őr megrángatta vállaimat, majd kiemeltek az asztal mögül, s a kijárathoz tessékeltek. Pár percen belül már az udvaron találtam magam egyedül. Többiek hol vannak? Körülnéztem. Sehol senki. Előkaptam telefonomat, majd feloldottam azt. Vagyis csak feloldottam volna, ha nem lenne lemerülve. Fasza... Leültem a legközelebbi padra, s vártam. Addig vártam, míg végig nem terültem a padon, s elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése