Negyedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Azonnal kirohantam az útra, s a lány után kiabáltam. 
- Momo! 
- Meg ne mozduljon, különben lelövöm a lányt! - összeszorított fogakkal beszélt hozzám a középkorú férfi. Bevallom, kissé megijedtem, de nem fogok meghátrálni. Farzsebembe nyúltam, amiből kivettem az összes pénzem.
- Ha ezt oda adom, békén hagyja a barátnőmet?
- Előbb adja ide a pénzt.
Kicsit félve odasétáltam, s a kezébe nyomtam a pénzt, csak, hogy takarodjon már innen. Gyorsan megszámolta, majd odalökte hozzám Momot, aki egy nyekkenést hallatott. Szemei vörösek voltak a sírástól, s remegett.
- Jól vagy? - nem válaszolt, csak bólogatott. Szorosan magamhoz öleltem, s ekkor jöttem rá, hogy nincs rajtam póló. Felnevettem, mire Momo megszólalt.
- Pia szagod van... - vált ki ölelésemből. Kuncogtam egy sort, majd megpöcköltem orra hegyét. Yongguk még mindig ott állt az ajtóban, de most már mosolyogva.
- Jongin, egy hős vagy. Nem mellesleg, neked van barátnőd? - kérdezte meglepődötten, mire csak megforgattam szemeimet, aztán közöltem Momoval, hogy menjen haza.
- Öhm... Félek egyedül... - mondta félénken, mire csak eleresztettem egy fél mosolyt, majd megragadtam kezét, s hazakísértem. Útközben alig beszéltünk, ami kissé kínos volt. Mikor Momo házához értünk, megpusziltam arcát, s mosolyogva elköszöntem tőle. Mikor hazaértem, Yongguk már fent volt a szobájában. Mikor hallotta hogy megérkeztem, lerohant.
- Szóval Momo a barátnőd?
- Dehogy.
- Akkor miért mondtad annak a faszinak?
- Nem ismer, bármit mondhatok.
- Honnan tudod, hogy nem ismer? Lehet, hogy itt járkál a házunk körül és leskelődik utánunk - suttogta a végét, mint egy öt éves.
- 26 éves vagy, és mégis én vagyok az érettebb.
Ezután már nem szólalt meg, ezért inkább felmentem a szobámba és telefonoztam. Ráírtam Momora, hogy jól van-e, mire azt írta vissza, hogy igen, és köszöni, hogy megmentettem. Elmosolyodtam e üzenet láttán, majd lezártam telefonomat, s a fürdőszobába mentem, hogy engedjek magamnak meleg vizet.