Hetedik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

Körülbelül tíz perc után annyit hallottunk, hogy Luhan feltépi az ajtónkat és betrappol a nappaliba, majd leül JongDae bal oldala mellé. 
- Jó, először is sziasztok. Másodszor - emelte fel mutatóujját - Ez mi? És ez? Na meg ez? Mik ezek?! - mutatta arcán a sebeit, közbe kiabált.
- Luhan, én nem tudom mit csináltak veled. Engem csak Yifan vert meg, de azt nem tudom, hogy téged ki bántott.
- Elbaszták a tökéletes arcomat, érted? - kezdett el sírni és üvöltözni. 
- Nyugi már, ennyire ne legyél kényes ribanc - oktattam ki, mert tőle zengett az egész lakás.
- Nem rémlik semmi, hogy kik voltak veled az este folyamán? - szólt bele Yongguk.
- Szó szerint semmire sem emlékszem. Csak arra, amikor kértünk piát és onnantól se kép, se hang - hadarta el idegesen. 
- Na majd ma este nem iszok semmit és utána járok, hogy ki vagy kik vertek meg - túrtam bele kócos hajamba.
- Köszönöm - mosolygott rám Luhan repedt ajkaival. - Viszont én most megyek. Köszi, hogy segítettetek - állt fel, majd az ajtóhoz sétált.
- Várj, kikisérlek - mondtam, s együtt mentünk ki. Mindketten megálltunk a kapunk előtt, s egymás szemébe néztünk.
- Régen éreztem már csókod ízét - jelentette ki halkan. Egyetértettem vele, majd közre fogtam arcát, s egy apró csókot leheltem ajkaira, mert tudtam, hogy fáj a szája. Mikor elváltam tőle, karjaim közé vontam, szorosan megölelve.
- Szeretlek Jongin - közölte édes hangjával, mire elmosolyodtam és beletemettem fejemet nyakhajlatába.
- Én is téged... De nekem vissza kell mennem, mert nem akarom, hogy a fiúk bármit is sejtsenek...
Adtam egy búcsúpuszit selymes arcára, majd bementem a lakásba.
- Mi tartott eddig? - értetlenkedett Jongdae.
- Csak beszélgettünk és jobbulást kívántam neki... - néztem el zavartan.
- És ezt higgyük is el? - szólt közbe flegmán bátyám.
- Miért, szerintetek kikezdenék Luhannal? Legjobb haverom, könyörgöm! A haver az örökre haver marad - emeltem fel hangomat. Tény és való, szeretem Luhant, ő is engem, sokszor feküdtünk már le, de erről rohadtul nem tudnak, hála Istennek, és nem is akarom, hogy tudjanak róla.
- Jól van, bocsánat, nem tudtam - emelte fel védelmezően mindkét kezét Jongdae, mire csak megforgattam szemeimet.