- Nekem engeded a vizet? - kérdezte Yongguk nyávogó hangon.
- Persze, hogyne... - nem mondtam hangosan, inkább csak magamnak jelentettem ki. Megráztam fejemet, majd visszamentem szobámba. Kihúztam éjjeli szekrényem fiókját, amiből kivettem egy doboz cigarettát, s elővettem belőle egy szálat, aztán rágyújtottam. Ránéztem ablakomra, hogy ellenőrizzem nyitva van-e, mert utálom, ha belepi szobámat a füstszag.
Éjjel 3 óra van és nem tudok aludni. Ma kivételesen nem mentem a srácokkal bulizni, amin eléggé meglepődtek. Valahogy nem volt kedvem hozzá. Feloldottam telefonomat, amitől konkrétan kiégett a retinám, ugyanis maximális fényerőn volt, de hamar levettem róla, s immár kellemes fényerővel telefonoztam. Hirtelen lépteket hallottam szobám ajtaja mellől. Felkapcsoltam a kis lámpámat, az ajtóhoz osontam, majd kinyitottam azt, s lassan kidugtam rajta fejemet. Csak a bátyám... Megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra, majd lementem a lépcsőn. Fel voltak kapcsolva a konyhában a lámpák. Mivel Yongguk még nem vett észre, ezért elterveztem, hogy megijesztem. Halkan a lámpa kapcsolójához sétáltam, s lekapcsoltam azt, majd levertem egy vázát, ami hatalmas zajt csapott. Yongguk felkiáltott, annyira megijedt. Alig tudtam visszatartani a nevetésem, de szerencsére sikerült. Mikor meghallottam, hogy közeledik a villanykapcsolóhoz, gyorsan felkapcsoltam azt, majd kiugrottam elé egy kiabálás kíséretével. Annyira beszart tőlem, hogy elugrott, s mellkasára tette kezét.
- Rohadj meg, Jongin...
Nem válaszoltam, csak még jobban nevettem. - Ez amúgy rohadtul nem vicces. Szerencséd van, hogy téged nem ijesztgetlek, mert neked valami hülye szívproblémáid vannak - s azzal fel is szaladt az emeletre. Jaj szegény, most bedurcizott... Idióta. Megvontam vállamat, majd töltöttem egy pohárba vizet, amit megittam, s felmentem a szobámba. Mikor az ágyba huppantam, felvillant a telefonom, miszerint üzenetem érkezett:
"Hu geci, kaár hoyg nme jöttél velükn"
Luhantól jött. Úgy látom ő már nagyon kivan. Csak felnevettem helyesírási hibái láttán, majd letettem az éjjeliszekrényemre telefonomat. Elhelyezkedtem ágyamban, majd magamra húztam a takarót, s most már tényleg alszom. Utolsó gondolataim még azok voltak, hogy vajon most mit csinálhatnak a srácok, aztán két perc alatt el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése