Másnap duruzsolásra ébredtem. Hunyorogva néztem a tiszta égre, ahol szép fehér, formás felhők sorakoztak.
- Felkelt! - kiáltotta MinSeok, mire nagy szemekkel ránéztem. Később a többieket is észrevettem a háta mögött, majd felültem törökülésbe. Kicsit furán néztem körül, mert mégis hogyan kerültem a földre? Ráadásul jó messze attól a padtól, amire éjjel ültem.
- Hol voltatok éjjel?
- Minket is kitettek, de mindenkit külön. JongDaet egy gödörbe találtam... - alig tudta vissza tartani a nevetését Luhan. Bár megértem, biztos vicces látvány volt.
- Én egy fa tövében találtam magam reggel - mondta egyszerűen, vállát megvonva YiFan.
Még beszélgettünk valameddig, majd hazakísértük egymást, viszont én átmentem Luhanhoz.
- Hé - löktem meg kissé vállát. - Megvan még a cucc?
Amint ezt a mondatot kiejtettem számon, ijedten kikerekedtek szemei, s elkezdett kotorni táskájában. Megkönnyebbült tekintettel nézett rám, s kihúzta a dobozt, aztán vissza is tette. A tudat, hogy nem veszett el, egy apró mosolyt csalt arcomra.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte kedvesen.
- Aha, vizet, légyszi.
Töltött nekem pohárba vizet, amit azonnal meg is ittam. Jól esett, ahogy kiszáradt torkomon végigfolyik a hideg ital.
- Köszi - tettem le a pultra a poharat.
Nem sokáig maradtam nála, kb. 20 percet. Elköszöntem tőle, majd hazamentem. Otthon csak a bátyám tartózkodott.
- Hol voltál tegnap este? - kérdezte szigorúan.
- Egy haverommal - vontam vállat.
- EGY haveroddal? - emelte ki az "egy" szót. - Jongin, láttalak, mikor jöttem haza este. Ott ültetek az egyik utcában, és füveztetek!
- És neked mi közöd van ehhez?
- A bátyád vagyok! Jogom van beleszólni...
- Nem hinném - kerültem ki gyorsan, majd felrohantam a szobámba.
- Kim Jongin! - üvöltött utánam Yongguk, mire gyorsan becsuktam az ajtót, s bezártam azt.
- Hagyj már békén! - levettem magamról pólómat, s az ágyamra dobtam. Elkezdett dörömbölni az ajtómon bátyám, mire idegesen felsóhajtottam.
- Engedj be!
- Befejeznéd a gyerekes viselkedést? - kérdeztem higgadt hangon, mire abbahagyta a dobolást ajtómon. Csend telepedett közénk, majd hirtelen megszólalt.
- Miért jó ez neked?
- Mégis mi?
- Tudod jól, hogy mire gondolok.
Persze, hogy tudom, mire gondol. Csak rohadtul nincs kedvem beszélni róla. Ha én élvezem, akkor hagyjon már békén, foglalkozzon a saját problémáival.
- Na és te miért fekszel le minden más csajjal a hét összes napján?
- Te nem ugyanezt csinálod?
- Tök mindegy! - vetettem le magam ágyamra. - Csak menj innen.
Eleget tett kérésemnek, s már csak azt hallottam, hogy betrappol a szobám mellett lévő helyiségbe, ami nyilván az ő kuckója volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése