2016. június 7., kedd

Nyolcadik fejezet. - It's fun. | KaiHan + KaiLay

*Jongin szemszöge*

- Na, én felmegyek, aztán vissza se jövök. Úgyhogy, szevasz Jongdae - pacsiztak le a fiúk elköszönésképp, majd Yongguk felment a szobájába.
- Adsz cigit? Enyémet otthon hagytam - fordult felém Jongdae. Nem válaszoltam vissza, csak felmentem a szobámba, hogy elvegyem asztalomról Marlboros cigis dobozomat, amiből már csak öt szál kandikált ki. Majd vennem kell... Mikor lementem, csak odadobtam elé a kis dobozkát, majd előkerítettem egy öngyújtót, amin egy félmeztelen, szőke, szemüveget hordó csaj figyelt vissza rám. Mikor Jongdae rágyújtott, kinyitottam 3 ablakot, hogy ne büdösítsen be. 
- Köszi - mutatta fel hüvelykujját, majd középső és mutatóujja közé vette a cigit, s kifújta a büdös, de mégis kellemes aromának ható füstöt. Csak rámosolyogtam egyet, majd leültem mellé, s a telefonomat nyomkodtam. Hirtelen csipogott egyet, ami azt jelezte, hogy jött egy üzenetem. Luhan volt az.

"Isteni voltál, Jongin. Olyan felszabadultnak érzem most magam a csókod után... Köszönöm. Régen nem éreztem már ilyet..."

Nem tudom, hogy erre mit írhatnék. Írjak csak egy emojit? Vagy jobb lenne egy üzenet? Mindegy... Inkább hagytam. Nem írtam vissza neki.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte kíváncsian Jongdae.
- Ja, semmin, lényegtelen - vontam meg vállam, majd elraktam telefonomat.
- Nincs kedved egyet sétálni? 
- Hm... De! - pattantam fel, majd egyből az előszobába vettem az irányt, hogy felvegyem fehér Adidas cipőmet. Jongdaen már eleve rajta volt, úgyhogy indulhattunk is.
- Eszméletlen meleg van - kezdte el legyezni magát Jongdae. Egyetértettem vele, hisz tényleg meleg volt a levegő. - Egyébként mennyi az idő?
Előkaptam telefonomat farzsebemből, majd feloldottam telefonom.
- Khm... Július 6, szerda, reggel fél tizenegy, jelenleg napos idő, 19 fok van, a legmagasabb hőmérséklet ma 26 fok lesz. Megfelelő választ adtam? - hülyéskedtem el.
- Kösz! - nevetett velem Jongdae. 
Később megálltunk egy kisebb park mellett, ahol csupáncsak 4 pad állt, mind fából készült. Az egyik egy fa alatt foglalt helyet, amit Jongdaeval eltulajdonítottunk. Pár percig csöndben üldögéltünk, ami kissé kínos volt, de Jongdae hamar megtörte.
- Jongin...
- Hm? - néztem rá.
- Van valami közted és Luhan közt?
Erre egy ideig nem válaszoltam, egyszerűen nem mertem. Hogy jött rá? Luhan biztos nem mondta el neki. De a többiek sem, mert ők semmit nem tudnak a kapcsolatunkról. De akkor Jongdae? Ő mégis hogy? 
- Jongin? - tette vállamra kezét. 
- Igen - hunytam le szemeimet, ugyanis nem akartam végignézni reakcióját.
- Te a pasikat szereted? - ez volt első kérdése, mire egy hatalmasat dobbant szívem. Tulajdonképpen én se tudom, eddig csak Luhannal voltam, rajta kívül egy fiú sem érdekelt.
- Nem... 
- Akkor meg? - nézett rám kicsit szigorúbban, mire ismét nem mertem válaszolni. Biztos vagyok benne, hogy most utál és legszívesebben feldarabolna.
- Csak Luhannal voltam együtt... Semmi több. Csakis Luhannal - jelentettem ki kicsit bátrabban. Csend telepedett közénk, majd végigsimított felkaromon Jongdae, mire ránéztem, aztán elmosolyodott. Most ezt mire véljem? Elfogad így is? Vagy ez egy irónikus mosoly?
- Jongdae, most utálsz? - görbülgetett már le alsó ajkam, éreztem, hogy már a sírás szélén álltam. Megrázta fejét jobbra-balra, mire kissé meglepődtem.
- Nem utállak - ölelte körbe fejemet, majd mellkasára helyezte. - Csak tudod, elég érdekes, hogy közülünk 2 ember faszra vágyik.
- De mondom, hogy nem vagyok meleg! Csak Luhan érdekel, más nem.
- De akkor is péló után nyáladzatok - villantott egy huncut mosolyt, mire játékosan megütöttem.
- Rohadj meg - tettettem a sértődöttet lebiggyesztett ajakkal.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése